Drága Nagymama!

Mivel most ilyen világban élünk, szeretném az engedélyed kérni arra, hogy Rólad írjak, hogy ne sértsem személyiségi jogaid és hogy hiteles legyen, amit írok! Szeretnélek olyannak mutatni, amilyen voltál, derűsnek, kedvesnek, vidámnak, őszintének és szeretettel teljesnek. A felmenőim közül Te voltál az, aki a legrégebben született, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején és én még ismerhettelek. Te átélted az I. Világháborút, akkor még kislány voltál, 7–13 éves. Nem tudom mennyit fogtál fel abból, ami körülötted történt. Milyen volt, amikor hirtelen megváltozott a világ és nem műthették meg a szemed, ami a születésedkor meghűlt és hályog lett rajta. Mindez kihatással volt az egész életedre, de nemcsak a Tiédre, hisz, ha neked jó lett volna a szemed, akkor most nem írnám ezeket a sorokat, mert nem is léteznék. Próbálom elképzelni milyen lehetett a gyerekkorod Major Róza első gyermekeként. Te voltál a legidősebb a szabó családban. Ükapám, Major Gyula, híres szabó volt Újlakon, mind tőle tanultatok szabni és varrni. Rózsi néni, a legfiatalabb testvéred híres varrónő volt, Szőlősről is hozzá jártak a divatos nők ruhát varratni. Kicsit megint előre szaladtam az időben, de talán csak azért, mert a gyerekkorodról nem sokat meséltél. Minden testvérednek vidám neve volt, ahogy neked is, Lulu, Marcsa, Kucu, Rózsi voltak a lányok és Gyula az egyetlen fiú, aki sajnos fiatalon meghalt. Újlakon a görögkatolikus templommal szemben laktatok, Róza mama vette a házat, mikor hazajött Amerikából, ahol két évig dolgozott. Évekig az volt a család és az egész rokonság találkozóhelye, ahol ünnepekkor összejöttünk.

Próbálom az életed alapján összerakni Kárpátalja történelmét. Megtaláltam a születési anyakönyvi kivonatod, nem volt nehéz, hiszen hűen őrizted a családi értékeket, mármint a fényképeket, családfa adatokat, melyeket Nagymamicska, az én apai nagymamám fejből fel tudott sorolni egészen az 1700-as évekig.

Szóval véget ért az I. világháború és látom, hogy a születési bizonyítványod már csehül van írva. 12-13 éves voltál, mikor a csehek átvették a hatalmat és meghúzták a határokat. Milyen lehetett, hogy egyszer csak nem mehettetek Tiszabecsre, sem Debrecenbe? Nem látogathattátok meg a rokonokat, barátokat, akikkel addig gyakran találkoztatok.

A videón, amit rólad készítettünk arról mesélsz, hogy Kassára mentél megműttetni a szemed. Akkor már 24 éves, csinos fiatal lány voltál és szerenádot adtak neked a kórház ablaka alatt. Azt is részletesen elmesélted, hogy milyen ruhában érkeztél a kórházba és milyen cipőben. Milyen boldog voltál! Mennyire örültél a szerenádnak! Úgy alakult, hogy soha többé nem találkoztatok azzal a fiatalemberrel.  Sajnos az egyik szemed már nem lehetett megmenteni, üvegszemet kaptál, azzal élted le az életed.

Mesélték, hogy apáca szerettél volna lenni. Ezt annyira komolyan vetted, hogy jelentkeztél is az apácarendbe, de elutasítottak, mert (szerintük) Krisztushoz csak olyan lányok tartozhattak, akik teljesen egészségesek voltak. Üvegszemű lány nem tartozhatott a rendhez. Talán csak azért, mert Istennek más terve volt veled…

Nagyapa szintén Újlakon lakott. Az ő szülei Debrecenből települtek át, ezt sem tudhatom már meg miért, pedig mind a négy nagyszülője tősgyökeres Debreceni volt. Boros Jóska, fess fiatalemberként neked is tetszett. „Erre a fiatalemberre spórolnék” – mondtad annak, aki viccből azt mondta, hogy ő lesz a férjed. Mivel a szónak hatalma van, úgy is történt, bár ez nem volt egyszerű. Református presbiter fia nem vehetett el katolikus lányt, ilyet még nem hallott a világ, ezért Nagyapa úgy döntött, hogy kilép a református egyházból és felveszi a római katolikus vallást.